Az SC Sopron kiemelkedik a Regionális U13-as bajnokság Nyugati-csoportjából: a piros-fehérek mindegyik találkozójukat megnyerték. A Lurkó UFC volt az első „áldozat”, 5–1-re kaptunk ki tőlük. Emellett csak egyszer kaptunk ki, akkor is hazai pályán: a Haladás VSE egy fordulatos találkozón 4–3-ra győzött le bennünket. Hatszor nyertünk a bajnokságban: Tapolcán és Hévízen is 7–0-ra, Csornán 6–2-re, Sárváron 4–1-re, Andráshidán az ATE ellen 8–0-ra. Itthon a TARR Andráshidát 8–1-re győztük le. Ikszeltünk Pápán és Ajkán (mindkétszer 1–1), míg hazai pályán a Nagykanizsa ellen (2–2). Mindez azt jelenti, hogy 21 pontot gyűjtött, ami a hatodik helyre elegendő. Ugyanennyi pontja van a Csornának is, eggyel több a Nagykanizsának és a Hévíznek. A gólkülönbségünk 48–17. A szezonra Joó Bálint vezetőedző tekintett vissza.

Úgy gondolom, hogy összességében egy jól sikerült őszi szezont tudhatunk magunk mögött. Ha a számszerű eredményeket veszem alapul, akkor a harmadik legkevesebb gólt kaptuk, és a harmadik legtöbbet szereztük a bajnokságban. Igaz, hogy a tabellán jelenleg a hatodik helyen állunk, viszont csupán egy pontra vagyunk a dobogótól. Az első fordulóbeli, Sopron elleni mérkőzésünket leszámítva – ahol különböző okokból gyakorlatilag a fél csapatot nélkülöznöm kellett – mindenki ellen megvolt a győzelmi esélyünk. Egy mérkőzést, a Haladás VSE elleni hazai találkozónkat emelném ki külön. Úgy gondolom, hogy a 4–3-as vereségünk ellenére azon a találkozón nyújtottuk az őszi szezon legjobb teljesítményét. Mind a színvonala, mind az irama átlagon felüli volt annak a mérkőzésnek. Ahogy a legutóbbi szezon értékelésénél is elmondtam, számomra a gyerekek fejlődése a legfontosabb. Amennyiben ez jó eredménnyel is párosul, annak természetesen örülök, de nem ez áll az első helyen. Rengeteget változott a társaság az elmúlt fél évben pozitív irányba, mind technikai, taktikai, és legfőképpen mentális szempontból. Mentalitásban volt a legnagyobb az elmaradás, ebben volt a legnagyobb a fejlődésük, ami a csapat teljesítményére is rendkívül jó hatással van. Meglátásom szerint rendkívül pozitív hatással van a gyerekek fejlődésére, hogy a 2009-esek, illetve a 2010-esek is egyre több játéklehetőséghez, nagy szerephez jutnak az egy évvel idősebbek között is, ahol a teljesítményük legtöbbször a jobbak közé sorolható. Az ősz folyamán a csapat egyik legfőbb erénye a küzdeni tudása volt. Nem egyszer bizonyították a srácok, hogy képesek egymásért, illetve a csapatért bármit megtenni. Ez a küzdeni akarás a decemberi, sárvári tornagyőzelmünk alkalmával csúcsosodott ki, amely siker méltó zárása volt az idei évünknek.

A házi góllövőlista:

1. Gartner Raul        18 gól
2. Polgár Ádám          7 gól
3. Farkas Bendegúz   5 gól
4. Tompa Ádám         4 gól
5. Gudui Dániel         3 gól
    Varga Nimród        3 gól
7. Andor István          2 gól
   Szalay Bendegúz    2 gól
9. Lakner Olivér        2 gól
    Takács Dominik     1 gól
    Molnár Gábor       1 gól
    Pencz Milán           1 gól
   


 

 

  • Csatolt dokumentumok